AZ ANYA IMÁJA

Ima az életemben
„Háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.” (Ésaiás könyve 49,25) 

Mindazok, akiknek Isten törvénye él a szívükben, a remény és félelem bizonytalan érzésével tekintenek gyermekeikre: hogyan fogják megvívni az előttük álló nagy harcot? Az aggódó anya gondolataiban újra és újra felmerül a kérdés: „Mit választanak majd a gyermekeim? Mit tehetek, hogyan készíthetem fel őket arra, hogy úgy harcolják meg a hit nemes harcát, hogy elnyerjék az örök életet?”

Az édesanyák felelőssége valóban óriási: segíthetik gyermekeiket a jellemfejlődésben, hogy ne inogjanak meg, és ne bírhassa rá őket senki a gonosz cselekvésére. Az anyák forró hittel mondott imái nyomán gyermekeik érdekében is kész cselekedni az, aki az egész világot fenntartja.

A keresztény anyák imáit nem hagyja figyelmen kívül a világmindenség Ura. (…)

Nem utasítja el kéréseiket. Nem szolgáltatja ki őket és szeretteiket Sátán csapásainak a végső küzdelem nagy napján. Ha az édesanyák egyszerűen és hűségesen dolgoznak, Isten szerencséssé teszi kezeik munkáját.
A földön hűséggel végzett munkánkat elismerik a mennyben. A szülők kimondhatatlan örömmel látják majd, amikor a koronát, arany hárfát és fehér ruhát átadják gyermekeiknek. (…) 

A könnyekkel és imában elvetett mag olykor talán hiábavaló vetésnek látszott, azonban az apák és anyák most örömmel aratják le termését, mert gyermekeik üdvözültek.

Amikor a nagy Bíró kimondja, hogy „jól van”, és a halhatatlan dicsőség koronáját a győzők homlokára helyezi az egész világegyetem előtt, sokan az édesanyjukra mutatva így szólnak majd: „Ő tett engem azzá, aki vagyok, Isten kegyelméből! 

Tanításai, imái örök üdvösségemre szolgáltak!” 

(Üzenet az ifjúságnak, 330. o.)